Éjjeli őrjárat 3.

Mi mást köthet bele az ember egy 18 éves fiúgyermek csokrába?

 A sün-klán előszedhette a régi térképeit, mert megint idetalált egyikük. Kutyus nem konfrontálódott, csupán figyelemfelkeltő ugatással jelezte jöttét. Mondjuk hajnali fél háromkor a hangos pisszegés is elég figyelemfelkeltő lett volna, bár lehet, hogy azzal kezdte. Kikászálódtunk az ágyból (mi ilyen jól összeszokott család vagyunk, este 10 után csakis együtt mozdulunk ki. "Mr. Darcy" próbált erről leszoktatni: " Hagyjál már, majd elhallgat, mi a csuda lenne az udvarukban egy ekkora jószág mellett?!" Mindhiába. Most már nem morog, hanem szó nélkül kászálódik.) és odakinn megpillantottuk Ősüniségét, amint elégedetten lakmározott a kutya táljából. Esküszöm még csámcsogott is. Az eb távolabbról figyelte, nagy dicséretet kapott, amiért nem háborgatta a kisebbet. Szerintem a süni maga a tétovaság, ahogy ott áll azokon a hihetetlenül vékonyka lábain, vaksin hunyorog közben mozgatja a kabátgomb orrocskáját. A mienk szemmel láthatón jóllakott és elégedetten elcsámpázott a fahasábok alá. Lehet, hogy nálunk marad? Utána kell néznem a süntartás feladatainak. Kíváncsi vagyok jönnek-e holnap a rokonok? Lelki szemeim előtt látom, amint az eddigi béka-veteményt (locsoláskor a szépen soroló zöldségeket kéne látnunk, nálunk azonban csak sűrű sorokban elugráló békák vannak) felváltja a mindenhonnan előguruló sünik hada. Nem lenne rossz!

Ezt a sütit én vittem a klubba. Szép, nem?