Híres Komárom

Ezek nem az én képeim, mert a kábel sajnos nem kirándul velünk, majd lecserélem hivatalosra.

Valódi védműben jártunk. Nem vár ez, inkább sánc, a szállások is a föld mélyén voltak és csak az óratorony emelkedett ki jelentékenyen. Szép nagy területet jártunk be, ragyogó napsütésben, majd pénzt vertünk (inkább préseltünk) és megnéztük a kiállított katonai egyenruhákat. A kenyérmúzeum érdekelt volna, de sajnos nem nyitott ki. A kamaszt meg a vár-bolt, az meg szerencsére nem nyitott ki. Van ott egy pazar török étterem, ahol megebédeltünk, utána az Erzsébet-hídon át Szlovákiába. Fergeteges jókedvünkben többször elénekeltük: „ Híres Komárom be van véve, Klapka György a fővezére, büszkén kiáll...” „Mr. Darcy” sürgősen feltekerte az ablakomat, mondván:” Tutira megvereted magad ezzel a nacionalista dallal: Komárom be van véve, ti is bevehetitek... itt mindent félreértenek és könyörgöm, ne harsogd már ezt a hülyeséget!” Pedig nem is igaz, mert jól énekelek és ott is csak pont olyan embereket láttam, mint mi: anyukák tologattak babakocsikat, kamaszok őgyelegtek csoportosan, háziasszonyok loholtak a cekkereikkel vacsorát főzni. Mi a különbség a határ két oldalán? De biztonsági szempontok miatt mégis átváltottam úttörő dalokra, mert uticélunk egy néhai úttörő tábor. Indulás, cél: kalandos szállás keresés! Ja, kaland az volt. Másnap a Csodák palotájába látogattunk el, az tényleg egy csoda! Már a parkban hasra estem: szalmabálák voltak kirakva egy kisebb körben. Azt hittük valami állat-simogató. Mikor közelebb mentünk kiderült: semmi állat, a pesti kisklapecok olyan önfeledten másztak a szalmabálákra, mintha a legnívósabb játszóházban lennének. Mosolygó szülők figyelték, ahogy a hűdemárkásruhák szépen megtelnek szalmaszálakkal, apró és fölöttébb drága cipellők beleakadnak, lepottyannak. Színtiszta demokrácia. Benn sokat játszottunk mi is: forgattunk, csúsztattunk, gurítottunk, kukucskáltunk. Két fergeteges előadást néztünk meg fizika témában: a humorban bővelkedő fiatalember a szemünk láttára tört el egy lufit, gőzölögve folyt a szárazjég és gyönyörű karikákat fújt belőle, miközben mesélt, mesélt és a fizika csodálatosan kiterjedt, kilépett az osztályteremből a mindennapjainkba és annyira élveztük. Utána ördöglakatoztunk: itt is egy jóhumorú ifjoncot találtunk, segített, bonyolított, magyarázott, mondta: ezt még ő sem tudja megoldani, nagyon bonyolult, azután mikor a kamasz kis idő múlva előállt, hogy megcsinálta, ifjonc majd' leesett a székről. Utána még nagyobb figyelmet kapott a lányka, hiába, no, ennyire okos. Meg az a csodálatos apja is. Ördöglakatokban nagyon ott vannak! Én megtudtam magamról, hogy nagyon jó a reakcióidőm és a monotónia-tűrő képességem. Világos, amennyit gyakorolok a porszívóval! Az egyensúly-érzékem viszont pocsék. A kamasznak ez is annyira jól ment:  98% lett az eredménye, a tesztelő is igen meglepődött. Jó, hogy ilyen is van: játszóház felnőtteknek. Utána ettünk egy finom fagyit és kies szállásunkra tértünk. Jól sikerült nap volt, örülök, hogy valami vidámat írhattam végre.