Nem tudom felfogni, hogy ezen a kis piacon valaki, aki már elmúlt három, hogyan tud elveszni?! Bohókás barátnőnket veszítettük el, vagyis nem talált meg bennünket. Az jó volt, amikor "Bree" és a Mókás telefonon navigálták egymást - három lépés távolságból. A piacozók, úgyis mint közönség, velünk együtt kacagtak, mikor megtörtént a nagy találkozás, tartottam tőle, hogy egyesek táncra perdülnek, mint a szirupos amerikai filmekben. Azután kávézni mentünk, ahol csatlakoztak a többiek: Horgolótündér és Kedvesmosolyú. Ő még meglepetést, illetve egy csöpp kis unokát is tartogatott, gyönyörű kék szemekkel. Megismertük az anyukáját is, pont olyan szelíd, mint a felmenője. Kicsit örültünk a társaságnak, de hamar elröpült az idő. Visszafelé Hóbortos ismét elveszett, majd megkerült, üdvözült mosollyal és négy csodaszép rózsaszín tányérral. A lomisoknál találta. Ahol mi semmi értékeset nem tudtunk fellelni a legtüzetesebb vizsgálat után se. Neki tutira sikerült.
4 megjegyzés:
Hihi! De jó kis nap volt!:))
Azt kihagytad, hogy bohókás barátnőnk mint egy ragadozó úgy vetette magát minden szál rebarbarára amit csak találni lehetett a piacon. Gátlástalanul elhappolta az összeset előlem:))
Édesek vagytok, itt Hóbortos. Köszi, hogy segítettetek rebarbarát találni, már kész is a lekvár, dunsztban pihen. Megkóstolhatjátok majd, de annak az az ára, hogy látogatást kell tennetek majd nálunk.
És hogy hogy találok szép rózsaszín tányérokat? egyszerűen rá áll a szemem, és a gyerekek mellett meg kellett tanulnom percek alatt átpásztázni mindent. Hívhattok nem csak Hóbortosnak, Sasszemnek is. Nektek mi legyen az indián nevetek?
Köszi, Blogger, hogy visszaadtad a kommenteket!
Megjegyzés küldése