2011. május 7., szombat

Elveszve

Úgy tűnt térképpel sem találunk oda. Úttalan utakon, kihalt épületek mellett köröztünk,de a B/Vll az nem volt sehol. Végül feladtuk, kocsit hátrahagyva gyalogosan vágtunk neki az erdőnek. Még akár hangulatos is lehetett volna: óriásfák álltak körül bennünket, vadvirágok a fák alatt, madárcsicsergés. Csak az a kihaltság, ami még nappal is borzongató, bele nem tudok gondolni, mi lehet itt éjszaka. És akkor megpillantottam azt az épületet és szédítő időutazásba kezdtem. 1980-at írtunk és én, kitüntetett diák, épp itt álltam piros nyakkendővel, táskámban a következő két hét túléléséhez szükséges holmival. És bemutatkoztunk és bepakoltunk. Máig nem tudom, hogy a bőröndnyi cuccot hogyan tudtuk elhelyezni a postaláda méretű szekrényekben, az biztos, hogy szinte mindenki gyűrött volt. És ez így demokratikus. És akkor jött az örök dilemma: alsó, vagy felső? Mármint ágy. Az alsó: klausztrofóbia + a felső és az összes látogatója a te takaródról mászik fel. Felső: tériszony klausztrofóbiával, mert a plafon annyira alacsony, hogy felülni alig tudsz. Vizesblokk táboronként egy, étkező dettó. És ezt ki kellett érdemelni. És visszatért az első reggel, ahogy felharsant a mindenütt jelen lévő hangszórókból: „Egy, kettő, három, négy, mély lélegzetet végy! Rajta, pajtás, terpesz állás, térd hajlítás, törzsfordítás, helyben jársz és karlendítés! Egy...” És ha nem voltál elég gyors, hogy magadra rángasd a melegítődet, kíméletlenül kizavartak szégyenszemre pizsamában a tömegbe bohóckodni. Nem, nem akarom azt sugallni, hogy rossz volt, akkor és ott alkalmazkodtunk, mert azt már jól belénk nevelték. És legtöbbször élveztük az együttlétet, a kalandokat. De most és itt NEM. Nem vagyok hajlandó ilyen nomád körülmények között eltölteni egyetlen percet sem. Én igazán nem vagyok válogatós, én a zalakarosi sport-szállón szocializálódtam (aki ismerte, tudja milyen volt: csillagot még az ulánbátori bányászküldöttség sem ítélt volna neki két hét tárnafogság után sem!) de ez itt mindennek a teteje, illetve az alja. Sohadesohadesoha és tessék engem azonnal hazafuvarozni!! Családom már ismer: tudják, ha jó mélyre jutok a kétségbeesésben, elég csak egy fokkal jobbat mutatni, már örömmel egyezem bele, mert alapjában véve szeretem őket és mégiscsak kirándulás meg családi program. És nem vagyok hülye: világosan látom, hogy a hangyás sátorhoz képest a hangyás kőház igen pazar alternatíva, amit illik azonnal elfogadni! Így találtam magam a kőház kőszobájában, sírni csak akkor kezdtem el, amikor a penészes fürdőszobaajtó szomorúan málló festésére tévedt a tekintetem. Volt ott minden: 70-es évek trendi bútorhuzata a falra applikálva, úgyis, mint falvédő, de az ágy közepénél igényesen körbevágott konnektorral. Mi a bánatot kezdtek ezekkel a konnektorokkal? Minden ágyhoz tartozik ugyanis egy, derékmagasságban. A linóleumot magára valamit adó népkonyha már harminc éve kidobta volna, a falfestés koszos, a szekrényekbe nemhogy bepakolni nem engedtem, de szigorúan megtiltottam a megközelítésüket is! Lámpabúra mondjuk csak a fürdőszobában nincs, így a rozsdás tusolóból szétfröccsenő víz teszi igazán kalandossá az ittlétünket. Komolyan fontolgatom a tisztátalanságot. Így jelen időben, mert ez a jelenem. Kalandos élménybeszámolómat később folytatom. Ha ugyan valaki még bírja cérnával.

7 megjegyzés:

videkek írta...

Szuzanyam, tulelotura? Valami titkos bevetesre kepeznek ki benneteket, hogy birjatok a szelsoseges korulmenyeket? Fizetnek nektek, hogy mindezt elviseljetek? Ha ket napig nem hallunk feloletek, keresesetekre indulunk...

Limara írta...

Hát tudod, nem írom most le, hogy egy hete kiket küldtek oda állítólag nyaralni:))) Ti szegények! kirándulni, kirándulni, kirándulni! Szállásra nem gondolni!:))

Cilee írta...

Mivel érdemelted ki?

Újságíró Világvégén írta...

:) világvége?!

Andicsek írta...

hát a múltszázadi állapotot lehangoló, de mint élménybeszámoló hát megint nagyon "ott" van. idehoztam a cérnásdobozomat, hogy bírjam cérnával..:) de ezt a helyzetet magadtól akartad, vagy kényszerítettek?:) (bocs):)

Medora írta...

Együttérzéseteket köszönöm! Szeretném azt írni, hogy túsz vagyok, csak mondjuk nem lenne igaz. Valójában "Mr. Darcy" képzeli így az örömteli családi nyaralást, a piszok. Neki ugyanis majdnem mindegy. Fő, hogy nem kerül sokba! Az igaz. De szerencsére véééége! Ilyenkor tudom igazán megbecsülni azt a félig kész házikót a világ másik végén.

Patrícia írta...

Jézusom, hol találtátok ezt a szállást??
Megértelek, én is sírtam volna, csak én tuti nem is maradok. Hála égnek a párom velem együtt indult volna neki új szállást keresni,bár mivel az én feladatom a pihenések megszervezése, egész úton mondta volna a magáét.. :))))