Ha már tavasz lenne, elővenném ezeket a dilis jószágokat, mert mindig jókedvem támad a látványuktól. Az a szemmel látható fontoskodás, a mindenen átgázoló igyekezet! Szerencséjük, hogy jóindulatúak, egyébként a falra másznék ennyi ügyetlenség láttán. Így azonban megnevettet. Egy méregdrága katalógusban láttam ilyen figurákat (ezer évnyi gályarobot árán se jutnék a közelükbe!) és szépen megcsináltam levegőn száradó gyurmából, ragasztópisztoly segítségével rögzítettem az alkatrészeket, akryl festékkel befestettem őket. Azóta minden tavasszal itt csámpáznak az asztalunkon. A tornacsukás kamasznak legközelebb lecserélem a lábbelijét magas szárúra, már csak a divat miatt is.
Tavasszal egyébként nálunk mindig tobzódnak a színek, formák. Talán a tél visszafogott színvilága miatt már úgy vágyunk a tarkaságra, hogy a tavaszi dekorációnak semmi sem szab határt: minden jöhet, ami színes, sőt harsogóan színes. Pokolba a komplementerekkel, bármit hajlandóak vagyunk befogadni. Persze néhány hét után az élet visszatér a rendes kerékvágásba, jelen esetben a szépen megkomponált, harmonikus dísz az asztal közepére. Már alig várom ezeket a vidám napokat!
6 megjegyzés:
Szerintem gyorsan tedd ki az asztalra, hátha hamarabb érkezik a tavasz!:)
fantasztikusak, vidámak!:)
De cukik! :)
Csatlakozom Marcsihoz, tavaszhozó vidám kis madárkák legyenek!
Ezek eszméletlenül jók! Vidámak, színesek és... lükék.
Kellene már ez a tavasz! Rajta,lányok,zavarjuk össze a telet: mosolyogjunk!
Nagyon aranyosak! Igazi tavaszi hangulat!
Dóra! Hogy ezek milyen édesek már! :))) Mi nagyon egy lelkek vagyunk, tudod-e? :))
Épp tegnap készítettem egy tavaszváró koszorút, kitettük anyáéknál, és láss csodát, kisütött a nap! Szóval csak tedd ki nyugodtan...! :)
Megjegyzés küldése