2011. június 2., csütörtök

"Ha nincsen gyökered, elvisz a szél"

Első sor balról a negyedik. Róla lesz szó alább.
  Ez a kis szöszke itt a barátnőm. (Nem kellene feltétlenül elárulnom, hogy én pedig az a terhes méhecske-szerűség vagyok a jobb szélen?!) Hárman vagyunk így egymásnak évtizedek óta, csak egyikünket messzi repítette az élet. De a barátság, mint tudjuk, határtalan. Nem kell minden nap találkoznunk ahhoz, hogy ott vegyük fel a beszélgetés fonalát, ahol abbahagytuk. De ha kell, rohanunk segíteni a másiknak. Vagy vele örülni. Vagy leordítani azt a hülye fejét, mert még mindig nem csinálta meg, pedig úgy megígérte! Mert közös múltunk van, mert emlékszünk arra a bizonyos esetre... amit senki más nem tud. És hány ilyenünk van??! És az első fiúra, az első randira és Mókuskára, feltétlenül. És remélem nem haragszik meg, amiért ezt így kiteregettem (hamar kiderül: ha nagyon ordít, sajna holnap törlöm ezt a postot) csak akarom, hogy tudd, ha nem is lógok folyton a nyakadon, azért szeretlek és ezért kapod ezt tőlem, mert nagyon örülök, hogy a barátom vagy!

Ez egy olyan valamitartóvalami.
És még ekkor is barátnők voltunk. Bal szél, jobb szél.

4 megjegyzés:

Patrícia írta...

:)))

Ez a valamitartó micsoda nagyon aranyos! A történet is! :) Olyan jó hogy reggelenként írod a postokat. A reggeli kávém mellett felvidulok, és mosolyogva kezdem a napomat. :))(Pedig ma a tárolóhelyiség összerakása vár rám..Brrr... :))))

Medora írta...

Én meg reggel olvasom a Ti történeteiteket, direkt nem engedem magamnak este elolvasni, hogy jól induljon a napom!

videkek írta...

Olyan jo ez a bejegyzes; epp most van itt latogatoban egyik ilyen baratnom, akivel ott folytatjuk a beszelgetest, ahol fel eve abbahagytuk. Annak idejen egyutt kezdtuk az elso osztalyt...

Névtelen írta...

köszönöm... :-) pusz