2011. június 3., péntek

Olvasóimnak tisztelettel jelentem:


szaktanárit kaptam. Tiszteletlenségért. Megvan nektek a tárcsásember? Pokoli hőség a kocsiban, gőzölög a forró aszfalt, a tábla mondja: "Stop!". És ott van ő, a modern kori Robin Hood, élet és halál ura, aki eldöntheti, hogy ott állsz még indokolatlanul öt percig és hőgutát kapsz, vagy ellenkezőleg, megkönyörül rajtad és int jóságosan: mehetsz. Mert neki ott hatalom adatott. Sehol másutt. Mert van ez a tisztelet-dolog. Azt bizony ki kell érdemelni. És most véletlenül sem szeretném leszólni az útépítő munkásokat: derék emberek, akik pokoli körülmények között igen nehéz munkát végeznek. (Csak az a tárcsás, ugye...) Erről jut eszembe a diákhumor: jogos önvédelem az, mikor a diák ellenőrzőjében olyan rossz jegyek vannak, hogy kénytelen magának aláírni. Én aláírtam.
Ezt a kosarat az osztály adta.  Mert a gyerekek és a szülők alapjában véve tisztelik a pedagógusokat.
Én csak a beszerzésért, a csomagolásért és a szállításért voltam felelős.

Nincsenek megjegyzések: