2011. június 30., csütörtök

Hadüzenet


Tavaszodván három szép formájú karalábé palántára tettem szert. Vigyázva hazahoztam, porhanyós talajba elültettem, locsoltam majd minden este, néha még beszélgettem is velük, dicsérve a növekedésbeli iparkodásukat. Tényleg nőttek: nagy, húsos leveleket hoztak és golyócska- forma gumót. Nem baj, van még idő, majd megnő az is, biztattuk magunkat. Mígnem egyszer feltűnt, hogy óriási harapásnyomok vannak a szép, kifejlett leveleken. Csigára gyanakodtam és tüzetesen átvizsgáltam a növényeket, hátha meglelem a bűnöst, akit azonnal utcai száműzetésbe küldök. Semmi. Miután a leveleken a jóízű falatozás nyomai tovább szaporodtak, még aprólékosabb vizsgálat következett: a kutatási területet kiterjesztettem a növénykék két méteres körzetébe. Csiga egy szál se. Detektívösztönöm feltámadt: talán nem egy időpontban vagyunk jelen, én nappal keresem, ő meg éjjel csatangol. Ébresztő hajnali háromkor, kutatócsapat felfegyverzése zseblámpával, keresés indul! Óvatosan megközelítettem a területet, ahol a gyanús éjszakai hangokon kívül semmi sem hallatszott ( nem tudom, talán hangos csámcsogást vártam) és mozgás sem látszott. Már épp feladni készültem a dolgot, amikor a lámpa fénye megcsillant valamin: egy narancssárga meztelen csiga nyálas hátán. Alaposabban megfigyelve a részleteket kábé hatvanan lehettek, úgy első ránézésre. Mindenütt ott voltak. És zabálták a karalábéimat, a paprikákat, a paradicsomokat, a kukoricát és a zellert is válogatás nélkül. Atyavilág! Mihez kezdjek ezekkel? Tudom, hogy van valami vegyszer csigák ellen, de kérem azt a  paradicsomot még meg szeretnénk enni! Csak nem fogom lepermetezni! És ekkor beugrott a kézenfekvő megoldás (állatvédők most valószínűleg viharos gyorsasággal elkezdik ácsolni a keresztet, amire később felszögeznek) - só. Tavaly ugyanis, amikor pár püffedt randa narancssárga csiga ellepte a teraszunkat (annyira, hogy szegény kutya irtózott feljönni) akkor simán elsóztam őket. Ez az: szépen, akkurátusan besóztam mindegyiket. Picit haboztak, de sorban lefordultak a növényeimről. Pfúj. A következő hajnalon ismét támadásba lendültem: lesóztam a második hadosztályt is. Most itt tartunk. Remélem vége, bár néhány gerillatámadásra még számítok, ezért holnap hajnalban ismét sótartót ragadok a nyüvek ellen.
A ragadozó teteme.
A végére valami jó.

8 megjegyzés:

Újságíró Világvégén írta...

A pofátlan csigák....éa még rondák is. nálunk a napraforgóra támadt rá valami, de rendre csak a virágotrágja le. Az összesről eltűnt. És ahogy előbújna esetleg egy - két későnérő, azonnal lecsap rá. Gőzöm nincs, mi ez.

Patrícia írta...

Huhhh.. nálunk is vannak, nyár végére 15 centisre is megnőnek..Brrrr..
Valószínű a kerti tó melletti gyönyörű lapulevélszerű növényemet is ők zabálták fel..szinte csak a szárai maradtak meg.de ott nem merek sózni, mert édesvizi halaink vannak..nem biztos hogy élveznék a sós vizet, ha belemossa a sót a tóba az eső..
Még olyasmit hallottam, hogy konzervdobozba sört kell önteni,imádják, és csak belemászni tudnak, kimászni nem...

Limara írta...

Brrrr......:(

Vártunk, csak vártunk tegnap.....

Editfolt írta...

Nálunk házas csigák támadnak a szomszéd dzsumbujából. Előszeretettel eszegetik a hibiscusomat amit az idén rekord bimbó van kb 250 db. Majd lefotózom ha kinyílnak.

videkek írta...

Igen, a sorre allitolag nagyon jonnek, majd jol belefulnak... Hallottam meg, hogy osszetort tojashejat kell kiszorni, mert azon allitolag nem masznak at. Nem tudom, a multkor lattam egy kepet, ahol a csiga a zsilettpengen is atmaszott... Szoval valoszinuleg jobban jarsz a soval.

Millefiori írta...

Fürészport kell szórni az útjukba. Nagyon utálják, ha nem csúszik a hasuk , így eltudod őket kapdosni és mehetnek számüzetésbe.
Aztán jöhet a karalábéfőzelék a blogomról.

Medora írta...

Köszönöm a tanácsokat, akkor most jön előbb a sör, azután a fűrészpor, addig gyűjtöm a tojáshéjat. Majd beszámolok, melyik vált be. Limara:bepótolom...Millefiori, sajnos csak piaci jöhet szóba, ezek itt felfalták mindet! De a receptért átmegyek ám. És Limarához is, ott töltve láttam. Imádom a karalábét.

Altair írta...

Az állatvédők bekaphatják! :o) Miattuk van az a sok rohadt kullancs is, pedig azt nem eszi meg a madár. Meg a szúnyogok is...

Meg a harapós kutyák a menhelyről.