2011. június 1., szerda

Szia!

Ez a mi gyönyörűséges új hidunk.
Elromlott. Azt a ketyerét csak Tibornál lehet kapni. Az Univerzum másik végében. Tibor örült, hogy láthat bennünket: "Megy a bolt, bővítettem, fel is vettem egy alkalmazottat: ő itt Bettina!" "Szia, nagyon örülök!" Elhúztak alkatrész-keresőbe: " Addig nézzél szét." Te, én még ilyen unalmas boltot életemben nem láttam: csavar, csavar, szög, kalapács, csavar, csavar, vasbigyó, alátét. Mindent megnéztem, köszi. Inkább átmegyek a szomszédos multiba. Ahogy ott sétálgattam a sorok között, hirtelen elém toppant egy pöttyös nyári ruha, hogy : "Szia!" Azodáigrendbenvan, hogy: "Szia!", de én itt magamhoz képest a világ végén vagyok, itt egy fűszál sem ismer! Mondtam: "Szia!" és nagyon gyorsan bekanyarodtam a sorok közé, hogy tüzetesen szemügyre vegyem az a bonyolult módon összecsomagolt pohárkészletet (hatszáz forint hat darab, akkor számoljunk csak egy pohár...). Visszatérve a csavaroshoz épp mesélni kezdtem kalandomat "Mr. Darcynak", amikor megakadt a szemem  Bettinán, aki az uzsonnakiflijét majszolta, amit az előbb vett a multiban. Mentségemre legyen mondva, hogy boltoskék köpenyben.
Esett.
Ez a mi régi hidunk.

3 megjegyzés:

Altair írta...

Olyan ismerős vagy a képen, és most teljesen elbizonytalanított a Lágymányosi híd. Nem ismerős neked a Liliom utcai óvi? :o)

Boboce írta...

az a jó, hogy nálatok mindig ilyen megmosolyogtató történetek történnek! élmény olvasni.. :))

Medora írta...

Altair, csak látogatóban voltunk ott, a másik híd a mienk igazából.
Boboce, köszönöm!