2011. június 20., hétfő

Ballagás

 az olyan nemszeretem dolog. Kicsi a családunk, így sajnos se nekem, se a gyerekeimnek nem lehet(ett) olyan igazi nagy ballagási ünnepsége bajuszos-termetes, szűk nyakú ingben feszengő nagybácsikkal és körömcipőben, kiskosztümben parádézó nagynénikkel, nem lesznek ott tisztára sikált ing-nyakkendős unokatesók, akik rohangásznak a széksorok között és feldöntögetik a virágokat, meg nagymamák se, akik az otthonkáikat szürke szövetszoknyára és dzsörzé blúzra cserélnék, fájós lábuk kidudorodna az ünneplő cipőből. Mi kicsiben ünneplünk. Viszont szívesen csinálok díszeket, csokrokat ilyen alkalomra, mondjuk bármilyenre, az az igazság. Ezek a csokrok Esztinek készültek nagy szeretettel.
Rózsaszín, magától értetődően.
És kicsit fiúsabban, mert ezt az öcsitől kapja.

5 megjegyzés:

Limara írta...

Gyönyörűek!:)

Újságíró Világvégén írta...

bizony, szépek - milyen jó, hogy értesz hozzá, és nem kell a szomszédba szaladni, ha alkalmora készültök, vagy mondjuk lakásdekorációnak...bár, én biztos magamnak is kötnék olykor - olykor...ha tudnék....

Macus írta...

Nagyon szépek.

Jutka írta...

Igazi csajos csokrok!
Ügyes vagy.
Pillangókat te készítetted?

Andicsek írta...

én is csodálom a csokraidat! Én mindig is béna voltam. Jövőre ballag a lányom és amit előre kalkuláltam alsó hangon 40 fő. Merugye máshol sok gyerek van, nálunk 2. A fiam már régen ballagott, tehát a leánynak adott a nagylétszám