2011. június 5., vasárnap

H.L.


Néhai tanárunk komoly, sötét ruhás, keveset mosolygó ember volt. Valami nagy szomorúság vette körül. De amint belépett a terembe megváltozott: úgy tudott a számokról beszélni! Órákon át hallgattuk és figyeltünk, pisszenés sem volt. Csak az ő szavai, ahogy nyitotta elménken a kapukat és egyre-másra értettük meg az összefüggéseket, csiszolódott a logikánk. És visszakérdezett. Egyszer én fejtettem meg a rejtélyt. Ő felállt a tanári asztaltól, odajött a padomhoz és kezet fogott velem. Most, túl a negyvenen még mindig könnybe lábad a szemem, ha arra a pillanatra gondolok. Megtisztelt. És ez minden dicséretnél értékesebb volt. Mert valahogy így képzelem el a pedagógusokat: megingathatatlan szakmai tudás, tekintély és a gyerekek tisztelete. Tanár úr, köszönöm.

4 megjegyzés:

Andicsek írta...

Adva van egy tanárúr. évközben jött. óra elején elfelejtett bemutatkozni, itt már elásta magát. Mérhetetlen szomorúság veszi körül, elhagyta a családja. adva van 8-9 kérdés. dolgozzák ki.(ált isk.7.oszt.évvége) dolgozat:20 ból 10 egyes. Teljesen más 3 kérdés. javítási lehetőség: kerek perec: nincs. pályaválasztás előtt. miért a gyerekkel itatja meg a házaséleti problémáját? no segond, néhányakkal beszéltem, holnap megyünk a suliba. Köszönjük tanárúr.

Macus írta...

Eldöntöttem: egy tanáros bejegyzéshez se írok. Semmit.
A saját blogomba pedig valószínűleg nem írok több iskolás bejegyzést se tanárról, se diákról, se szülőről.
Talán másról se.

Jutka írta...

H.L. 'anno engem is tanított, nem sokat mert buta maradtam.
Tegnap óta gondolkodom egy történetecskén, de nincs semmi emlékezetes, kiemelkedő... ez van.

Medora írta...

Andicsek, remélem nektek is olyan korrekt igazgatótok van, mint nekünk és ugyanúgy meghallgatja és kivizsgálja majd a panaszotokat!
Macus, sajnálom ha megbántódtál, tudod, hogy nem rólad szól. Én nem állnék közös ernyő alá mindenkivel. Akkor inkább ázok. Bocsánat még egyszer!
Jutka, te is a "Szobiba" jártál? Beszélgessünk majd erről személyesen, jó?