2011. április 19., kedd

Lángosos nap

Jaj, úgy vártam már a lehetőséget, hogy végre én is, én is írhassak parádés sütésről, tegyek fel ínycsiklandó fotókat! Na, azért nem nagyszabású, csak olyan kis otthonias. Lángos. Szeretjük. Kereskedelmi mennyiséget megsütök belőle, mert simán fel lehet melegíteni akár másnap is. Íme a recept kisebb adagra megadva:
                           1,5 dl víz
                          1,5 dl tej
                          54 dkg liszt
                          1/2 csomag élesztő
                           3 tk. só
                           2 tk. cukor
Miután az üstöt kiöblítettem meleg vízzel és az élesztőt felfuttattam a cukros tejben, mindezt beleöntöm a gépbe és a dagasztóprogramra kapcsolom. 1,5 óra alatt szépen megkel. És most jön a nagy titok. Korábban mindig lisztezett deszkára borítottam, ott formáztam lisztezett kézzel a kis lepénykéket. Forró olajban kisütöttem, de halálra bosszantott, hogy a leszóródott liszt feketére égett és önthettem ki a visszamaradt olajat. De ennek már vége! Mert először is olajozom a deszkát/kezemet, így nincs leszóródott liszt. Másodszor pedig kókuszzsírban sütöm ki (Limara pontos megfogalmazása szerint: pálmaolaj, vagy zsír?), aminek nincs égett zsírszaga, nem lesz csöpögősen zsíros a lángos és nem feketedik meg. Szóval az olajos deszkán olajos kézzel megformázom a lángoskákat és vokban kisütöm. Így sikerült:

4 megjegyzés:

videkek írta...

Nagyon gusztak, gratulalok! (Tudatlan kerdez: a kokuszzsirtol/palmaolajtol nincs mas ize?)

Jutka írta...

Étvágygerjesztő lángosok mögött kíváncsi bárányka (te műved?)
A virágok csoda szépek.

Macus írta...

Kérek.... és pálmazsírt vagy mit is.

Medora írta...

Nem, nincs más íze, az első sütés alkalmával pici kókusz illatot lehet érezni, de később semmi. És ezt szó szerint értsd: semmi égett szag, semmi büdös. Nagyon jó! Jutka, köszönöm a dicséretet a kamasz nevében: minden ilyen csodaszép fénykép az ő műve. Macus, beszélünk a kókuszzsírról.