2011. április 26., kedd

Nagymama

Egyik hideg télen kislányom zenekara Bécsbe utazott a karácsonyi vásárra. Befizettük és én már előre halálosan aggódtam : tél, síkos utak, buszbalesetek, Szent Ég! Nem csak magamban tipródtam "Mr.Darcy" is kapott belőle jócskán (mire ő: "hülye vagy, nem kell a gyereket stresszelni!")  ám  tökéletesen biztos voltam benne, hogy ha ott lehetnék én csuklóból hárítanék minden rontást, baj nem érhetné a kis csapatot. Utóbb kiderült, hogy mégiscsak van egy hely: jöhetek akár mentőangyal szerepben is. Karácsony táján bennünket nem szokott felvetni a pénz (máskor bezzeg!) most azonban még ennél is lejjebb voltunk picit, kiderült: nem futja Bécsre. Szép tervek ugrottak, ideges reszketés vissza. Nem tudom már mit kerestem a régi holmijaim között, amikor kezembe akadt egy kis füzetecske. Egy régi takarékbetétkönyv volt, amit az én Tündérmamám születésemkor nyitott, rajta az a kedves becenév, amit ő adott nekem. Belelapoztam, látszott, hogy többször betettek-kivettek pénzt belőle és a végén egy egész kis összeg maradt csupán. Másnap meglátogattam pénzintézeti Örökbarátnőmet és megmutattam neki a könyvet, gondoltam ez annyi év után már semmit sem ér. Mondta: hagyjam ott, majd utánanéz. Pár nap múlva közölte velem, hogy ez ugyan már ősrégi és ő még nem is látott ilyet, de a pénzintézet azért mégiscsak vállalja és az összeg a kamatokkal együtt pontosan ennyi és fáradjak a pénztárba. Nem hiszitek el: a Mamám eljuttatott engem Bécsbe! Mondja valaki, hogy nincsenek csodák.

7 megjegyzés:

Újságíró Világvégén írta...

bizony, hogy vannak....

Macus írta...

:)

Patrícia írta...

Vannak csodák:))

Limara írta...

Vannak!:))

Boboce írta...

Ez egy nagyon jó történet! :))

videkek írta...

Na ezen elbogtem magam... Tundermamak kepesek bizony ilyesfajta csodakra. Nekem is nagyon hianyzik az enyem...

Sheni írta...

Én is titkos boszi vagyok. :)) Amiért sok gondolatot küldök, az úgy is lesz. Akkor is ha nem akarok valamit, akkor is ha nagyon akarom.
Megkönnyeztem az írásod.