2011. április 9., szombat

"Függöny mögött a világ..."

Voltak jelek. Megrettentem. Kétségbeesve zokogtam. Ő eljött, megölelt, tudtam: érzi, amit én. "Hívj bármikor, jövök." Nem tudom, hogy értem haza, nem tudom, hogyan lett reggel. Klinika. ProfesszorÚr. EEG. Rengeteg vizsgálat. Eredményekre vártunk. Odajött hozzám egy édes kis hatéves: "Miért sírsz?" "Fél a vérvételtől"- mentett ki "Mr.Darcy". "Ja, attól én is - mondta együttérzően a csöppség - csak nem ennyire." Kis napsugár. ProfesszorÚr jött, magyarázott, kizárt: biztosnem. És tavasz lett újra és napsütés. És megint tudtunk nevetni. Köszönöm aggódó barátaimnak a támogatásukat, a sokféle szeretetmegnyilvánulást! Pont jókor. Segített.
Professzor a kamasznak: "Te mióta vagy ilyen sovány?" " Mindig" - felelt ő. "Pedig ahogy a szüleidet elnézem..."- és végignézett rajtunk, láttam a tekintetében, hogy tutira azt gondolja: nálunk csupán ökölharc árán lehet élelemhez jutni és mivel a kamasz még nem profi ketrecharcos, neki egyáltalán nem jut. ProfesszorÚr üzenem, hogy elvittük hamburgerezni és kettőt megevett (fényképekkel tudom igazolni és elhoztam a blokkot, hogy legközelebb bemutassam). De tényleg. Holnap (ja, ma) fizikaverseny és vonószenekari találkozó. Már annyira várta! Szép napot Nektek is!

6 megjegyzés:

Cilee írta...

:-)
Mosoly, mert nagyon örülök, hogy rendben vagy!
:-)
és mosoly az éhező kamaszodra. Fő, hogy dokumentáltad, hogy evett, de a blokk magában nem elég, sose lehet tudni, nem vettétek-e el ketrecharcosokat megszégyenítő csatában. :-)
Puszi!
Vigyázz magadra!
Ildikó

Boboce írta...

Szeretem, ahogy írsz!
Amiről most írtál, azt kevésbé .. örülök, hogy minden ok, és kisütött a nap a végére!

A professzor úr pedig nagyon humoros ... :)))

Macus írta...

Nem mentél el Timihez??
Ugye rendben vagy????

Limara írta...

Nem is tudom elmondani, mennyire örülök!:))Ugye milyen szép nap lett a tegnapi?? :))

Újságíró Világvégén írta...

Jaj, Te! Hát vigyázz magadra... A kisebbiket meg majd jól megtömjük világvégi kolbásszal a nyáron - hamar felszedi azt a pár kilót:)

Medora írta...

Kedves Barátaim, köszönöm a bátorító szavakat, köszönöm, hogy velem éreztek! Nem akartam leírni, de nálam sokkal fontosabb valaki miatt volt a nagy aggódás."Hisz rólad szól az élet."Csak nem akart ily módon szerepelni...