2011. április 18., hétfő

Kamaszokra hangolva

Úgy alakult, hogy kamaszokkal tölthettem néhány hétvégét. Maguk választotta feladatot oldottak meg, kis segítséggel. Tapasztalat: bárki bármit mond, képesek együtt dolgozni, figyelmesen, ügyesen. Többen zenekarban játszanak, önként feláldozva ezzel a szombat délelőttjüket és most még a délutánt is. Mi más ez, mint szorgalom? Jöttek és iparkodtak, olyan jó volt őket csapatban látni! Természetesen mindenki hozta a formáját: a Nagydumás, a Problémamegoldó, a Kedvesenalkalmazkodó és a többiek, mi is így viselkedünk csoportban. Semmi különbség, csak a kor. Ezek egytől egyik tökéletes ifjoncok, ha valaki nem tud velük mit kezdeni, az nem a fiatalok hibája. Szövegelés, poénkodás közben néha elhangzott egy nem felnőttfülnek szánt mondat, amire egyikük megjegyezte: "Anyukám szappannal mosná ki a számat!" a továbbiakban, ha ismét kiszaladt egy-egy ilyen szó nagy röhögéssel üvöltött fel a csapat: "Szappan!" és rögtön nem durvaság lett az egészből, csak tréfa. Így alakítják a csoport szabályait és igenis kordában tudják tartani magukat. Jól szórakozva teltek a délutánok, senki nem akart idő előtt hazamenni. És íme az eredmény: egy hulladékszobor diáknapra:
 2011-et az ENSZ az erdők évének nyilvánította, innen az ötlet. A fák törzsét pet-palackokból állítottuk össze, 2-3 darabot ragasztottunk egymáshoz elvágva. A lombokhoz drótból hagymaformát alakítottunk, ezt rögzítették a törzshöz, leveleket vágtak műanyag palackokból: volt öblítős, energiaitalos, ecetes, ez adja a sokszínűségét. Majd egyenként kilyukasztották, egy darab cérnára felkötözgették, így kerültek a fára. Hogy ne dőljön fel: egy papírtálcára állítottuk őket és gipsszel kiöntöttük. Megszilárdulás után lehámozták a papírt, a törzset bevonták apróra tépkedett papírhulladékkal és a reklám újságokból kiollózott bármiféle barna képpel. Került rá fürdőszobaszőnyeg, sok bútor, nadrág, egyedül a szín volt fontos. Ügyeskezű rajzolt szép színes békákat, gilisztákat, ráragasztották. A tábla felirata: "Csak ha úgy szereted a fákat, mint önmagadat, akkor van esélyed a túlélésre." Ezt a neten találták, már nem tudom, kitől van idézve...
És a másik alkotás egy plakát, versenyre:
Itt az adott ország "leg"-jeit kellet megjeleníteni. Az ország zászlóját krepp papírból alakították ki, a kis csillag flittereket egyenként ragasztották rá (+1 lett, de senki ne számolja meg!). Képeket hoztak a legnagyobb vízesésről, a legkisebb emberről stb. Ezek kerültek mindenhová. A középső forgó kerék ALÁ is ragasztottak képeket, ezeket úgy lehet megnézni, hogy a kis ikonra fordítod a kereket pl.: a leggazdagabb embert egy pici pénzköteg szimbolizálja, amit újságpapírból vágtunk ki, nyomtattunk hozzá pár méretarányos dollárt és ezek lettek e legfelsők. Van még rajta alma, cilinder, sütőtök, LCD tv (a legnézettebb műsor), fenyő, pók és egy sírkő, mind hőre keményedő gyurmából megformázva és befestve. Illetve a cilinder nem, mert az az új kenőfejes ragasztó belső kis kupakjából lett. Ott találták és nagyon megörültek a kis kalapocskának. Hát nem kreatívak??
A suliba beszállítani biciklivel, hát az nem volt egyszerű: hátsó kosárban a hulladékszobor, alaposan bekukazsákolva, mert esőre állt az idő. Középen én esernyővel egyensúlyozva, első kosárban a kézipoggyász (nem merem kézitáskának nevezni már csak a mérete miatt sem), arra ráfektetve a lehető legnagyobb táska (ezt a Jysk-ben lehet venni, bútorokhoz rendszeresítették) mindegy, a plakát mérete megkívánta, semmi másba nem fért bele. Így indultunk cirkuszi látványossággal és bicajjal azon a reggelen. A forgalom azonban csak akkor állt le, amikor a szél belekapott az óriástáskába, majd azt felfújva az arcomba vágta. Jó, hogy nem láttam semmit! A röhögéstől többen leestek a bicikliről - népszerű vagyok. Jó darabig minden reggel kinn álltak (söprögetést színlelve!) a lakók azon a környéken és várták a megérkezésünket, majd csalódottan csukták be a kapukat, miután látták, hogy semmi óriástáska. Amire felértünk még néhányszor megismétlődött az incidens, azonban már rutinosan elhajoltam a támadólag fellépő szatyor elől: kreatív vagyok, vagy micsoda?!

1 megjegyzés:

Újságíró Világvégén írta...

nagyon kreatív vagy - ügyesek voltak a gyerkőcök is (már ha szabad őket még gyereknek nevezni:S). segíthetnél egy ici-picit nekem is - zsupsz át a blogomra a nagy kérdésért...