Köszönöm

"Isten hozta!"- üdvözöl GyulaÚr, ahogy belépek és látom rajta, hogy komolyan gondolja. Isten hozott? Isten figyel rám? Ez jó. Köszönöm, hogy emlékeztetett erre, hogy valakinek gondja van rám, még akkor is, ha nem tűnik fel.
A könyvtárunkban van egy vitrin. Jövet-menet rápillanthatunk az újabb könyvekre, aktualitásokra. Rejtett célja lehet, hogy az idejáró netező fiatalokat emlékeztesse az épület valódi funkciójára: úgymint könyvek befogadása, bérbeadása. Ők ugyanis rakétasebességgel húznak el a számítógépes terembe, oda se pillantanak a könyvekre. Megfogni, nézegetni, pláne olvasni: soha! De itt kinn az előcsarnokban, öltözködés közben talán csak megakad a szemük azokon a színes papíros izéken. És talán egyik megtetszik. Vagy csak a képe. És akkor talán monitor-olvasóból könyv-olvasóvá válik valamelyik ifjonc. Tapasztalatból mondhatom: simán rabjukká lehet válni.Van azonban egy pár,ami kifogott rajtam. Egyszerűen nem passzoltunk egymáshoz. Nem jutottam dűlőre a Mester és Margaritával sem. A villamos után rendszerint leraktam: köszönöm, ez nekem nem megy. Ám a múltkor, kabátolás közben megpillantottam a vitrinben: hangoskönyvben. Kedveskönyvtároshölgy tanácsára kikölcsönöztem. Több napig nézegettem a cd-tokot: "Szent ég!" hallatlanul sok óra a felvétel, biztos, hogy erre nem lesz időm ebben az életben! És akkor egy szerfölött unalmas munkát sikerült megszereznem. Több óra helyhezkötöttség, de nincs mit tenni, munka. Betettem a lejátszóba az első cd-t. Hallgattam az ismert sztorit: jöttek a szereplők, ücsörögtek a padon, az olaj kiömlött, villamos gázolt. Tudtam. Na halljuk, mi lesz tovább?! És hallgattam, hallgattam több órán keresztül és történet lett a szavakból és már kerestem a lehetőséget, hogy mehessek végre dolgozni és jöjjön Ha-Nocri, Azazello és Pilátus meg Margarita Nyikolajevna. Köszönöm Bulgakov Mester, hogy elűzte az unalmat sok-sok órára!